Bemutatkozik a "borok koronázatlan királya" Petit Verdot

A „borok királya” címet érdemelné (a cabernet Sauvignon helyett), de kényes, későn érő és nehéz vele dolgozni. Ezért nagyon kevés borász vállalja, hogy bort készít belőle. Fajtaborként viszont igazi különlegesség. Ez a fajta különösen híres intenzív színeiről, mély tanninjairól és jellegzetes ízprofiljáról, amelyek között felfedezhetők a fekete gyümölcsök, a fűszerek és az ibolyára emlékeztető aromák. 

A petit verdot eredete és története

A petit verdot neve franciául "kis zöld"-et jelent, ami arra utal, hogy a szőlő bogyói gyakran nem érnek be teljesen, és zöld színűek maradnak. Ez a probléma különösen jellemző a hűvösebb éghajlatokon, mint például Bordeaux régiójában, ahol a fajta eredetileg őshonos. Bordeaux híres borházasításairól, és a Petit Verdot hagyományosan a híres Bordeaux-i házasítások egyik alkotóeleme. Bár a fajta jelentősége csökkent Franciaországban az idők során a cabernet sauvignon és a merlot előretörése miatt, továbbra is hozzájárul a borok színének mélységéhez és szerkezetéhez.

Bordeaux-ban a filoxéra 1869-es megjelenése előtt igencsak más volt a termőterületek aránya. Bár a bal parton már ekkor is a cabernet sauvignon dominált, előnye közel sem volt ekkora. A 18. század közepéig ráadásul egyértelműen a carménère volt a legjelentősebb fajta, a cabernet franc-nal együtt sokáig legyőzhetetlen párost alkottak, miközben petit verdot-ból és malbecből is jóval több volt a mai pár százaléknál. A filoxéravész utáni újra ültetéseknél azonban a két cabernet és a merlot sokkal jobban reagált az amerikai alanyra történő oltásra. A verseny végérvényesen az 1956-os legendás Bordeaux-i fagy idején dőlt el, ami hatalmas pusztítást végzett a tőkéken is, az újra ültetéseknél pedig még inkább előtérbe került a három addigra éllovassá váló fajta.

Az elmúlt évtizedekben azonban újra felfedezték ezt a fajtát, különösen a melegebb éghajlatú országokban, ahol jobban beérik. A dél-amerikai országok - mint például Uruguay és Argentína - borászatai új perspektívát adtak a petit verdot számára, és lehetőséget nyújtottak arra, hogy önálló fajtaborok formájában is bemutassák.

A fajta jellemzői

A petit verdot bogyói kicsik, vastag héjúak és sűrűn nőnek a fürtökön. Ez a tulajdonság különösen ellenállóvá teszi a fajtát a betegségekkel szemben, bár érzékeny lehet a gombás fertőzésekre nedves körülmények között. Ízprofilja mély és összetett, főleg fekete gyümölcsös aromákkal kápráztat el minket, mint a szilva, a szeder és az áfonya. Ezek mellett a petit verdot-ra jellemző virágos ízjegyeket találjuk. Így felfedezhető az ibolya, zsálya, levendula, orgona, valamint gyógynövények és fűszerek jegyei is, mint a bors, szegfűszeg és fahéj. Legnagyobb részt hordózott tételekről beszélünk, amivel selymessé varázsolják a tanninokat és komplexitást adnak a borhoz. A petit verdot borai általában magas tannintartalommal és élénk savtartalommal rendelkeznek, ami hosszú érlelési potenciált biztosít számukra.

A petit verdot leginkább a meleg éghajlatú régiókban érzi jól magát, ahol hosszabb tenyészidő áll rendelkezésére. Ez azért fontos, mert a fajta későn érő, és csak teljes érés mellett hozza ki a legjobb minőségét. A túl hűvös klímákon a szőlő nem ér be megfelelően, ami zöld, növényi aromákat eredményezhet.

A petit verdot termesztése Dél-Amerikában

Uruguay borászata az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott, különösen a tannat szőlőfajtával elért sikerek miatt. Azonban a petit verdot is egyre fontosabb szerepet játszik az ország borászatában, köszönhetően Uruguay kiegyensúlyozott, óceáni jellegű éghajlati viszonyainak, ami enyhe, nedves teleket és meleg nyarakat jelent. A petit verdot számára ezek az időjárási körülmények kedvezőek, különösen, ha megfelelő vízelvezetésű talajokon termesztik. Az uruguayi talajok általában agyagosak és mészkövesek, ami elősegíti a szőlő megfelelő érését. Uruguayban a petit verdot gyakran önálló fajtabor formájában készül, amely mély színt, erős szerkezetet és gazdag ízvilágot mutat. Ezenkívül házasításokban is használják, különösen a tannattal, hogy lágyítsák annak tanninos karakterét.

Argentína a világ egyik legnagyobb borásznemzete, amely elsősorban a malbec fajtáról híres. Ugyanakkor a petit verdot is megtalálta helyét az országban, és kiemelkedő minőségű borok készülnek belőle, főleg Mendoza és San Juan régiókban. Ezek a borvidékek kontinentális éghajlattal rendelkeznek, magas tengerszint feletti magasságuk pedig hűvösebb éjszakákat és hosszabb érési időszakot biztosít. Mendoza és San Juan homokos, kavicsos talajai kiváló vízelvezetést biztosítanak, ami segít megelőzni a túlzott vízfelvételt és elősegíti a koncentrált ízek kialakulását. Argentínában a petit verdot borok általában testesek, intenzív színnel és gazdag gyümölcsös karakterrel. Gyakran érlelik tölgyfahordókban, ami további komplexitást és krémes textúrát ad a boroknak.

Egyre növekvő népszerűség

A petit verdot az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb népszerűségre tett szert a világ különböző borvidékein. Ennek oka részben az, hogy a melegebb klímájú országok, mint Uruguay és Argentína, lehetőséget adtak arra, hogy a fajta teljes potenciálját kibontakoztassa. A petit verdot nemcsak házasításokban, hanem önálló fajtaborok formájában is egyre inkább elismerést kap, különösen a borkedvelők körében, akik értékelik az intenzív és komplex ízeket.

A petit verdot egy különleges szőlőfajta, amely megérdemli a figyelmet. Bár a múltban sokáig csak "háttérszereplőként" tartották számon, ma már egyre több borász látja benne a lehetőséget, hogy kivételes minőségű borokat készítsen belőle. Akár Uruguay óceáni éghajlatán, akár Argentína hegyvidéki borvidékein termesztik, a petit verdot mindig képes arra, hogy lenyűgöző élményt nyújtson.