Bemutatkozik a spanyol fehér csoda bor az Albarino

Általában a spanyol borokról sokaknak a rioja-i vagy ribera-i vörösök jutnak elsőre eszünkbe, egy elképesztő fehérboruk is világhódító útjára indult. Az ország északnyugati részén, Galíciában termesztett albarino különösen nagy jelentőségű, egyre népszerűbb a világpiacon. Bár a fajta alkalmas tölgyfahordós érlelésre, a legtöbb tétel nem lát fát palackozás előtt, sőt fiatalon el is fogy, annak ellenére, hogy jelentős potenciállal rendelkezik.

Az albarino eredete és története

Az albarino eredete Spanyolországhoz köthető, különösen Galíciához, az Ibériai-félsziget zöldellő északnyugati régiójához. A fajta nevét a "fehér a Rajnáról" ("Alba-Riño") kifejezésből eredeztetik, ami arra utal, hogy valószínűleg rajnai eredetű szőlőkkel lehet rokonságban. Egyes elérhető történelmi források szerint a fajta a középkorban kerülhetett Spanyolországba a bencés szerzetesek közvetítésével, akik a Rajna vidékéről érkeztek.

A 20. század közepéig az albarino csak helyi szinten volt ismert, azonban az 1980-as években egyre nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi borpiacon. A fajta kitűnő érzékenysége az éghajlati és talajviszonyokra, valamint karakteres ízvilága hozzájárult ahhoz, hogy ma már világszerte nagy becsben tartják.

Az albarino fajta jellemzése

Az albarino-borok jellemzően frisséget és élénk savasságot közvetítenek aránylag magas alkoholtartalommal. Gyakran érezhető bennük érett őszibarack, citrusfélék, lime, grépfrút, zöld alma és némi trópusi gyümölcs jegyei. A borok íz- és illatvilága társulhat némi minerális, sós árnyalattal, amely az óceán közelségéből származhat. Gazdag ízében a bor a grapefruit, a citromhéj, a sárgabarack és az édes dinnye jegyeit mutathatja. A testesség szempontjából az albarino közepes, míg savtartalma kimondottan magas, ami a borokat könnyedé, de mégis komplexszé teszi. Az élesztővel történő hosszabb érlelés elősegíti a gazdagabb textúra kialakulását. Egyes borok enyhén kesernyés, citrusfélék magjához hasonló lecsengést mutathatnak.

Az albarino kifejezetten igényes szőlőfajta, amely a hűvös, nedves éghajlatot kedveli, ugyanakkor szüksége van elegendő napsütésre a teljes érés érdekében. A legjobban a mérsékelt óceáni éghajlaton, alacsony tengerszint feletti magasságokon érzi otthon magát. A talajviszonyokat illetően az albarino a homokos, gránitos és jó vízelvezetésű talajokat részesíti előnyben, mivel ezek biztosítják a gyökerek számára a szükséges levegőzést. A gránitos talajokból származó minerális jegyek gyakran megjelennek a borokban is.

Az albarino a legjobban könnyedebb és finomabb ételekhez, például zöldségekhez, szárnyasokhoz és tenger gyümölcseihez illik. A tengeri ételek közül olyan ételekhez illik, mint a grillezett hal, a tengeri herkentyűk, a sült fésűkagyló, a kagylómártással készült tészta, a szalonnába tekert fésűkagyló, a ceviche, a füstölt lazac. Az albarinóval jól párosítható vegetáriánus ételek közé tartozik a grillezett articsóka, pesto mártással, Caprese saláta, tavaszi tekercs, cukkinifánk. A szárnyas ételek közül az albarinoval jól párosítható húsételek közé tartozik a kínai citromos kacsa, sült pulyka, vagy a csirke piccata.

Az albarino fő termőterületei

Az albarinot elsősorban Spanyolország északnyugati régiójában termesztik, azonban Portugáliában a Vinho Verde régióban (ahol alvarinho néven ismert), Uruguay óceáni hatású területein és Kalifornia központi partvidékén is jól érzi magát. 

Az albarino legismertebb termesztőterülete Spanyolországban a Rías Baixas borvidék Galícia tartományban. Az Atlanti-óceán közelsége, az enyhe hőmérséklet és a magas csapadékmennyiség tökéletes feltételeket teremt az albarino termesztéséhez. A Rías Baixas régió éghajlata tengeri és párás, egész évben enyhe hőmérsékletű, talaját főleg gránit és pala alkotja, melyek együttesen járulnak hozzá a borok kiváló minőségéhez. A terület albarino borai világhírűek, és számos nemzetközi díjat nyertek el.

Portugáliában az albarinot ‘alvarinho’ néven ismerik, és különösen a Vinho Verde borvidéken van jelen. Itt a borok frissebbek és alacsonyabb alkoholtartalmúak, gyakran enyhén pezsgős hatásúak. A portugál alvarinho az ország szárazabb éghajlatán is kiválóan megállja a helyét.

Uruguay az albarinot az elmúlt évtizedekben fedezte fel magának. Az ország Atlanti-óceán menti területei hasonlóan alkalmasak az albarino termesztésére, mint Spanyolország és Portugália. Az uruguayi albarino borokban gyakran megfigyelhetőek a tengerparti éghajlatból eredő sós jegyek. Az országban az albarino termesztése gyorsan fejlődik, és egyre népszerűbb mind helyi, mind nemzetközi szinten.

A spanyol albarino-termesztés kiemelkedő borászata

Az 1987-ben, egy galíciai vállalkozó alapította Mar de Frades borászat az északnyugat spanyolországi Rias Biaxas tartományban, egészen pontosan a Vale do Salnés szívében található. A Rías Baixas a maga csodálatos sokszínűségében a bortermelés paradicsoma. A terroir az, ami a helyi szőlőnek és boroknak identitást ad. Az óceáni éghajlat enyhe és nedves, nagyon csapadékos. A homokos talaj gránit alapkőzetre fekszik. És a földnek ebben a kis szegletében, a rácsos szőlőtőkék között születnek a sótól, ásványosságtól és savasságtól duzzadó jellegzetes borok.

A Salnés-völgy szívében található Mar de Frades a régió egyik legemblematikusabb pincészete. Egy kis domb gránitcsúcsa fölé magasodva a pincészet a híres Ría de Arousa folyóra néz, amely világszerte ismert egyedi tájairól, halászatáról és gasztronómiai hagyományairól. A mindig lenyűgöző kilátással körülvett pincészet a legmodernebb eszközökkel büszkélkedő létesítményeiben állítja elő az első osztályú szőlőültetvényekről származó boraikat.

60 hektár saját földdel rendelkeznek, miközben 200 kis független borásszal is együttműködnek. Az összes szőlőültetvényen aprólékosan és szenvedélyesen dolgoznak a szőlővel, vigyázva a környezetre és a talajra, azzal a céllal, hogy olyan borok készülhessenek, amelyek maximális kifejezőerővel, kiegyensúlyozottsággal és tisztasággal büszkélkedhetnek. A szőlőtermesztési módszereiket is az Atlanti-óceán környékének egyedi körülményeihez igazították, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a páratartalom és a tengeri szelek. Különleges szőlőnevelési rendszereket és kézi munkát alkalmaznak a szőlőtőkék precíz kezeléséhez, arra törekedve, hogy kivételes minőségű szőlőt termeljenek, amely tükrözi az Atlanti-óceán szellemét.

Az albarino jövője

Az albarino borok népszerûsége az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, és a fajta világszerte egyre ismertebbé válik. Spanyolország és Portugália mellett olyan újvilági borvidékek, mint az Egyesült Államok, Új-Zéland és Uruguay is jelentős albarino-termeléssel büszkélkedhetnek, ami többféle stílusban és karakterben készülő borokat eredményez. Az albarino előreláthatóan a jövőben is megőrzi helyét a legkeresettebb fehérborok között, köszönhetően egyedi tulajdonságainak és a minőségi termelésre való törekvésnek.