Puglia, az olasz primitivo borok őshazája

Olaszország a világ legnagyobb bortermelője, 700 ezer hektárnyi szőlőterülettel, ami 20 borvidék között oszlik meg, mely régiók mindegyikének megvannak asaját egyedi borkészítési hagyományai és szőlőfajtái. Puglia borvidéke a második legnagyobb bortermelő régió Itáliában Veneto után. Puglia több mint 80 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezik, és évente több mint 6 millió hektoliter bort termelnek itt, ami a teljes olaszországi termelés mintegy 14%-át jelenti.

Puglia borvidéke, az olasz "csizma sarka"

Puglia Olaszország délkeleti részén található, az olasz csizma sarkánál, és Bari, Barletta-Andria-Trani, Brindisi, Foggia, Lecce és Taranto tartományokat foglalja magában. Északnyugaton a Fortore folyótól a Salentine-félsziget csúcsán lévő Santa Maria di Leuca-fokig terjed. Puglia nagy részét viszonylag lapos síkságok vagy apróbb, lankás dombok alkotják.

(Térkép forrása: https://www.independent.wine/denominations/guide-to-primitivo-wine-italian-zinfandel/)

Puglia borait a gazdag talaj, a meleg időjárás és a változatos táj formálja. A régió híres arról, hogy az ország olajbogyó-ellátásának egyik legfontosabb régiója, de hírnevet szerzett látványos vörösborok készítéséről is. Az ízvilág nagy részét a gazdag alluviális talajnak köszönheti, amelyen a szőlő termesztése folyik. A termékeny talaj mellett, a sok napsütés, az Adria és Jón-tenger közötti Salentói-félszigeten mindkét irányból fújó, hűsítő tengeri szél kitűnő vörösborok készítésére predesztinálja ezt a vidéket. Puglia éghajlata mediterrán, forró és száraz nyarakkal és enyhe telekkel. Puglia éves csapadékmennyisége a helytől függően változik, de általánosságban elmondható, hogy a régióban évente 500-700 milliméter közötti csapadékmennyiség hull.

A borkészítésnek nagy múltja van Pugliában, a régióban már több mint 2000 éve termelnek bort, és Olaszország egyik legrégebbi borvidéke. A görögök honosították meg elsőként a borkészítést a tartomány területén az i. e. 8. században. A rómaiak folytatták a hagyományt, és segítettek a régió szőlőültetvényeinek bővítésében. A középkorban a pugliai borászatot a bencés szerzetesek fejlesztették tovább, akik további szőlőültetvényeket hoztak létre a régióban. Az korábbi évszázadokban a pugliai borokat leginkább más olasz tartományok és Franciaország gyengébb minőségű borainak erősítésére használták. Manapság viszont már a tartomány termőhelyeinek értékét tükrözi a harminc DOC (Denominazione di Origine Controllata) és négy DOCG eredetvédelmi kategóriájú terület.

Bortermelés Puglia borvidékén

Ma Puglia Olaszország legjobb borainak előállításáról ismert, a legelterjedtebb képzési rendszere az alberello, ami lehetővé teszi a szőlő számára, hogy teljes mértékben kihasználja a talaj erőforrásait, megőrizve a szőlő és így a bor minőségét. Puglia számos olyan őshonos szőlőfajtának is otthont ad, amelyek Olaszországban sehol máshol nem találhatók meg.

A Puglia borrégió legismertebb borai közé tartozik sangivese, a negroamaro és a primitivo. A sangiovese egy sötét bíborszínű szőlőfajta, amely intenzíven gazdag és gyümölcsös karakterű, lágy tanninokkal és érett gyümölcs-aromákkal rendelkező világos vörösborokat ad. A negroamaro egy sötét és vastag héjú fajta, amely Puglia egyik őshonos szőlőfajtája, kesernyés útóízéről kaphatta a nevét. Puglia híres a sötét héjú, zamatos primitivo szőlőjéről és a hozzá tartozó vörösborokról, amelyeket legalább a 18. század óta termesztenek itt. A régió területén mintegy 27 ezer hektárnyi területen ültetik őket.

A Pugliában termesztett egyéb vörösbor-szőlőfajták közé tartoznak a következők: malvasia nera, merlot, nero di troia, notardomenico, ottavianello. A fehérbor-szőlőfajták közül az alábbiak a legelterjedtebbek: chardonnay, bianco d'alessano, bombino bianco, francavidda, fiano, greco, impigno.

A korán érő primitivo borszőlő

A primitivo helyi tájszólásban “mirr test”, ami kemény bort jelent: korán érő fajta, rusztikus borait magas alkoholtartalom, közepes tannin- és savtartalom, nagy test, egyedi illat és édes lecsengés jellemzi. Ízei markánsak, és gyakran emlékeztetnek nagyon érett sötét bogyós gyümölcsökre - például áfonyára és szederre -, valamint édesgyökérre és fekete borsra. Nagyon közeli rokona a horvát plavac szőlőnek, vagy a helyben zinfandel néven ismert szőlőfajtának Kaliforniában. A szőlő a feltételezések szerint a mai Horvátország területről származik.

A primitivo legfontosabb eredetmegjelölése az 1974-ben létrehozott Primitivo di Manduria DOC, amelynek 100%-ban primitivóból kell állnia, ellentétben más helyi borokkal, melyek primitivót is tartalmazó vörös házasítások csupán. Ez a régió egyik legrégebbi, és jelenleg mintegy 900 hektárnyi szőlőterületnek ad otthont, s Taranto és Brindisi tartományok déli részeire terjed ki. A Primitivo di Manduria a tengerszint feletti magasság és a talaj különbségei miatt mind aromájában, mind ízében koncentráltabb bor, mint a Primitivo Salento IGT borai.

Puglia gazdag és ízekben változatos konyhájáról ismert, amely jól párosul a borokkal, ezért helyi primitivo borokhoz is az olasz, főleg helyi konyha ételeit ajánljuk. A primitivo borokhoz jól illő, népszerű ételek közé tartozik az orecchiette tészta paradicsomszósszal és húsgombócokkal, a sült bárány rozmaringgal és fokhagymával, valamint a grillezett steak olívaolajjal és tengeri sóval.