Puglia, az olasz primitivo borok őshazája

Olaszország a világ legnagyobb bortermelője, 700 ezer hektárnyi szőlőterülettel, ami 20 borvidék között oszlik meg, mely régiók mindegyikének megvannak asaját egyedi borkészítési hagyományai és szőlőfajtái. Puglia borvidéke a második legnagyobb bortermelő régió Itáliában Veneto után. Puglia több mint 80 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezik, és évente több mint 6 millió hektoliter bort termelnek itt, ami a teljes olaszországi termelés mintegy 14%-át jelenti.

Puglia borvidéke, az olasz "csizma sarka"

Puglia Olaszország délkeleti részén található, az olasz csizma sarkánál, és Bari, Barletta-Andria-Trani, Brindisi, Foggia, Lecce és Taranto tartományokat foglalja magában. Északnyugaton a Fortore folyótól a Salentine-félsziget csúcsán lévő Santa Maria di Leuca-fokig terjed. Puglia nagy részét viszonylag lapos síkságok vagy apróbb, lankás dombok alkotják.

(Térkép forrása: https://www.independent.wine/denominations/guide-to-primitivo-wine-italian-zinfandel/)

Puglia borait a gazdag talaj, a meleg időjárás és a változatos táj formálja. A régió híres arról, hogy az ország olajbogyó-ellátásának egyik legfontosabb régiója, de hírnevet szerzett látványos vörösborok készítéséről is. Puglia talajai változatosak, a középső és északi területek mészkőben gazdag meszes talajától a déli területek vasban gazdag vörös talajáig. A mészkő kiváló vízelvezetést biztosít, ami elősegíti a szőlő gyökereinek mélyre hatoló növekedését, míg a vörös talajok hozzájárulnak a borok gazdag ízvilágához. Egyes területeken homokos és agyagos talajok is előfordulnak, ami tovább növeli a borstílusok sokféleségét.

A termékeny talaj mellett, a sok napsütés, az Adriai- és Jón-tengerek közé ékelődő, szinte teljesen sík Salentói-félszigeten mindkét irányból fújó, hűsítő tengeri szél kitűnő vörösborok készítésére predesztinálja ezt a vidéket. Puglia éghajlata mediterrán, forró és száraz nyarakkal és enyhe telekkel, az éves csapadékmennyiség a régióban 450-600 milliméter közötti. A régió száraz éghajlata természetes módon csökkenti a vegyszeres kezelések szükségességét, és egyre több borászat összpontosít a biológiai sokféleség megőrzésére és a hagyományos bokrosított szőlőültetvények fenntartására, amelyek segítenek megvédeni a szőlőt a túlzott napsütéstől.

A pugliai borászatnak nagy történelme van, a régióban már több mint 2500 éve termelnek bort, és Olaszország egyik legrégebbi borvidéke. A görögök és a főníciaiak honosították meg a borkészítést a tartomány területén az i. e. 8. században. A rómaiak folytatták a hagyományt, és segítettek a régió szőlőültetvényeinek bővítésében. A középkorban a pugliai borászatot a bencés szerzetesek fejlesztették tovább, akik további szőlőültetvényeket hoztak létre a régióban. Az korábbi évszázadokban a pugliai borokat leginkább más olasz tartományok és Franciaország gyengébb minőségű borainak erősítésére használták. Manapság viszont már a tartomány termőhelyeinek értékét tükrözi a harminc DOC (Denominazione di Origine Controllata) és négy DOCG eredetvédelmi kategóriájú terület. Emellett egyes termelők sikereket érnek el az IGT (Indicazione Geografica Tipica) borokkal, ami több kísérletezést és innovációt tesz lehetővé.

Bortermelés Puglia borvidékén

Ma Puglia Olaszország legjobb borainak előállításáról ismert, a legelterjedtebb képzési rendszere az alberello, ami lehetővé teszi a szőlő számára, hogy teljes mértékben kihasználja a talaj erőforrásait, megőrizve a szőlő és így a bor minőségét. Puglia számos olyan őshonos szőlőfajtának is otthont ad, amelyek Olaszországban sehol máshol nem találhatók meg.

A régió számos szőlőfajtának ad otthont, mind az őshonos, mind a nemzetközi fajták közül, azonban legismertebb borai a helyi sangiovese, a negroamaro és a primitivo. A sangiovese egy sötét bíborszínű szőlőfajta, amely intenzíven gazdag és gyümölcsös karakterű, lágy tanninokkal és érett gyümölcs-aromákkal rendelkező világos vörösborokat ad. A negroamaro egy sötét és vastag héjú fajta, mély színéről, robusztus szerkezetéről ismert, nevét kesernyés útóízéről kaphatta. De más őshonos vörös szőlőfajták is megtalálhatóak Pugliában, mint az Uva di Troia, más néven Nero di Troia, amely strukturáltabb és tanninosabb borokat kínál, vagy a Malvasia Nera, amelyet gyakran használnak a házasítások lágyításához.

A primitivo jól érzi magát Puglia forró, száraz éghajlatán, és gazdag, testes borokat ad, amelyek sötét gyümölcsökkel, fűszerekkel és jellegzetes bársonyos textúrával rendelkeznek. Nagyon közeli rokona a horvát plavac szőlőnek, vagy a helyben zinfandel néven ismert szőlőfajtának Kaliforniában. A primitivo legfontosabb eredetmegjelölése az 1974-ben létrehozott Primitivo di Manduria DOC, amelynek 100%-ban primitivóból kell állnia, ellentétben más helyi borokkal, melyek primitivót is tartalmazó vörös házasítások csupán. Ez a régió egyik legrégebbi, és jelenleg mintegy 900 hektárnyi szőlőterületnek ad otthont, s Taranto és Brindisi tartományok déli részeire terjed ki. A Primitivo di Manduria a tengerszint feletti magasság és a talaj különbségei miatt mind aromájában, mind ízében koncentráltabb bor, mint a Primitivo Salento IGT borai.

A fehérborok közül Puglia egyik hagyományos fajtája a Verdeca, amely ropogós, friss borokat ad citrusos és virágos jegyekkel. A Fiano, amelyet inkább Campaniához kötnek, szintén otthonra talált Pugliában, és aromás és elegáns borokat ad. A Bombino Bianco, egy másik helyi fajta, amelyet széles körben termesztenek, és gyakran használják pezsgők készítéséhez. Természetesen olyan nemzetközi fajtákat is termesztenek a régióban, mint a chardonnay és a sauvignon blanc, de a hangsúly továbbra is a Puglia őshonos szőlőfajtáin van, amelyek a leghitelesebben fejezik ki a régió terroirját.

A pugliai borok stílusa eltérő, tükrözve a régió tájának és éghajlatának sokszínűségét. A testes, gyümölcsös vörösborok dominálnak, különösen a déli Salento területén, ahol a meleg hőmérséklet és a hűsítő tengeri szellő kombinációja erőteljes és kiegyensúlyozott borokat eredményez. Puglia középső részén, Castel del Monte környékén a magasabb fekvésű területek és a mészkőben gazdag talajok miatt a borok inkább strukturáltabbak és elegánsabbak. A régióban kiváló rozé borok is készülnek, különösen a Negroamaro borokból, amelyek frissek, élénkek és mély színűek.

Puglia, az olasz konyhaművészet összetalálkozik a napsütötta borokkal

Puglia kulináris hagyományai mélyen összefonódnak a borokkal, és a régió konyhája egyszerű, kiváló minőségű alapanyagokra épül, amelyek remekül illenek a helyi borokhoz. A primitivo a maga merész gyümölcsösségével és fűszerességével jól párosul az olyan gazdag húsételekhez, mint a bárány, a grillezett kolbászok és a ragu alapú tészták. A negroamaro kiegyensúlyozott savasságával és gyógynövényes jegyeivel olyan ételeket egészít ki, mint a paradicsomos orecchiette és ricotta forte, vagy a híres pugliai bombette, a sajttal és fűszernövényekkel töltött kis sertéstekercsek. A régió robusztus rozé borai ideálisak a tenger gyümölcseihez, különösen a grillezett poliphoz, a tonhal tatárhoz vagy a hagyományos tiellához, amely egy rizsből, burgonyából és kagylóból készülő étel. Puglia fehérborai, például a verdeca és a fiano, jól illenek a friss sajtokhoz, nyers tenger gyümölcseihez vagy zöldségalapú ételekhez.

Puglia borai a régió napsütötte tájainak, ősi hagyományainak és a minőségre való fáradhatatlan törekvésnek a pohárba tölthető megnyilvánulásai. Minden üveg pugliai olasz bor a mészkőben és vasban gazdag talajban gyökerező, rugalmas szőlőtőkék történetét meséli el, amelyeket a tengeri szellő csókolgat, és a tűző mediterrán nap sugarai érlelnek. Legyen szó a primitivo merész öleléséről, a negroamaro sötét csábításáról vagy a verdeca ropogós frissességéről, a pugliai borok egy olyan vidék lényegét ragadják meg, ahol a történelem és a természet összefonódik. Ha megkóstoljuk őket, az időutazás, ahol a múlt és a jelen tökéletes egyensúlyban találkozik, és minden korty után vágyakozunk a déli melegség után.