Rioja, Spanyolország egyik legkülönlegesebb borvidéke

Spanyolország bortermelésének gyökerei évezredekre nyúlnak vissza. Az ibériai állam ma a világ egyik vezető bortermelője, jelenleg a világ legnagyobb szőlőterületekkel rendelkező országa 1,2 millió hektár telepített szőlővel. 12 borvidék található az országban, amelyek közül az öt legnagyobb a következő: La Mancha, Priorat, Ribera del Duero, Rioja, Penedès. A több évezredes szőlészeti múltra visszatekintő Rioja borvidék az ország északi részén található, s különösen a tempranillo szőlőfajtából készült híres vörösborok szinonimája. A régió mélyen gyökerező borászati hagyományai, egyedülálló terroirja és szigorú osztályozási rendszere együttesen öregbítik a régió hírnevét.

Rioja borvidékének földrajza

Rioja borvidéke három alrégióra oszlik: Rioja Alta, Rioja Alavesa és Rioja Baja (Oriental). Rioja elsősorban a vörösborairól híres, a termelés 85%-a vörösbor. Engedélyezett fajta a Tempranillo, a Garnacha, a Graciano, a Mazuelo, illetve a y Maturana Tinta. Fehér szőlők közül található itt Viura, Malvasia, Garnacha Blanca, Verdejo, de néhány nemzetközi fajta is előfordul, például Chardonnay, vagy Sauvignon Blanc. A Rioja-i borok elegánsak, kevésbé a testesek és robosztusak, inkább a finomam érett eleganciájukkal nyűgöznek le. Általában nem túl tanninosak, jóval inkább selymesek, valamint sokáig eltarthatók és nagyon szépen érnek a korral.

Rioja Spanyolország északi részén található az Ebro folyó mentén - melynek mellékfolyójáról, a Rio Oja-ról kapta a nevét a borvidék -, mindegy 100 km hosszan Alfaro és Haro városa között terül el. A borvidék éghajlatában fontos szerepet játszik cantabriai hegyvonulat, mely északról és délről is körbeöleli a völgyet, s főleg a széltől óvják a vidéket, azonban a jégeső és a forró, száraz szél (solano) mégis gondot jelenthet. A szőlőültetvények 300 és 800 méter közötti tengerszint feletti magasságban találhatók. A Rioja borvidék mikroklímája változatos, a hatalmas - több mint 65 ezer hektáros - területen található szőlőültetvények három területi alegységre tagolódnak: a két nagyobbra a Rioja Alta és a Rioja Baja, míg a kisebb a Rioja Alavesa. A Rioja Alta magasabb fekvésű és hűvösebb klímájú, a Rioja Baja alacsonyabban fekszik és melegebb klímájú, a Rioja Alavesa pedig az átmenetet testesíti meg a két nagyobb terület között. 

Rioja Alta talajai igen változatosak, többek között agyagos-mészköves, vasas-agyagos és alluviális. A Rioja Baja talajai nagyobb arányban tartalmaznak iszapos és alluviális összetevőket, valamint vaskos agyagokat, míg a mésztartalmuk minimális. A Rioja Alavesa területén pedig a talaj többnyire meszes agyagban és mészkőben gazdag. A három szőlőtermő terület közötti különbségek miatt a borok íze és karaktere is eltérő lehet. Az egyedi talajösszetétel és a szőlőültetvények magas fekvése befolyásolja e borok végső jellegét. A nyugati Rioja Alta borai jellemzően könnyedebbek, gyümölcsös zamatúak, Rioja Alavesa-ban (észak-északkeleti rész) testesebbek a borok, míg a borvidék nyugati felén, Rioja Baja-ban savakban szegény, mély színű, gyakran magas alkoholtartalmúak a borok.

(A térkép forrása: https://marianomadrueno.es/la-rioja-denominacion-de-origen-por-excelencia/) 

A mészkőben gazdag talajokkal rendelkező Rioja Alavesa a Rioja borvidék legkisebb alrégiója, és atlanti éghajlatú. Valójában ez a legcsapadékosabb és leghűvösebb a három alrégió közül. A régió terroir és éghajlat tekintetében általában hasonló a szomszédos Rioja Alta régióhoz, azonban vannak lényeges különbségek. Míg Rioja Alta atlanti éghajlatú, addig La Rioja Alavesa az atlanti és a mediterrán éghajlat keveréke.

Rioja Alta a Rioja DOCa legnyugatibb területe. A szőlő az atlanti éghajlat hatására és a legkülönfélébb talajokon terem. Az éghajlat nagymértékben hasonlít a Rioja Alavesa éghajlatához, és az Alavesához hasonlóan a szőlőültetvények itt is magasabban fekszenek, mint a Rioja Baja területén, ami elősegíti a savtartalom, a szín és a mérsékelt alkoholtartalom kialakulását. A tempranillo jól érzi magát ezekben a körülményekben, és jellegzetes "Rioja-stílusú" borokat eredményez. A Rioja Alta régióban az éves csapadékmennyiség több mint 500 mm, hűvösebb nappalokkal, éjszakákkal, s évszakokkal.

Rioja Baja a Rioja borvidék keletebbi alrégiója, földrajzi, éghajlati és talajtani adottságai a szőlőtermesztés szempontjából kiváltságos területté teszik. Éghajlata a mediterrán hatásnak és az alacsonyabb tengerszint feletti magasságnak köszönhetően melegebb és szárazabb. A másik két szomszédos alrégióhoz képest különösen száraz és forró a nyári hónapokban, a telek viszont enyhék. Az éves átlaghőmérséklet 14 °C körül, az átlagos éves csapadékmennyiség pedig 400 mm körül van.

A több ezer éves múlttal rendelkező Rioja borvidék

A Rioja borvidék története a Római Birodalomig nyúlik vissza, innen látták el a galíciai és britanniai területeken állomásozó légiókat borral, de Itália területére is jócskán exportáltak. A régió borászatát a középkorban a szerzetesek fejlesztették tovább, akik kolostorokat alapítottak a területen. A kolostorok feladata volt a szőlőültetvények művelése és a vallási célú bortermelés. A borvidék jó hírneve annak is köszönhető, hogy már a középkorban megtiltották a máshonnan beszállított szőlő feldolgozását Riojában. A 19. században a Rioja-borok nemzetközi elismertségre tettek szert, és miután a filoxéra-járvány számos szőlőültetvényt elpusztított, Franciaországban is népszerűvé váltak. A régió lett az egyik első európai borvidék, amely a bordeaux-i borászati hagyományok ihlette tölgyfában történő érlelést alkalmazni kezdte. Miután a franciák helyreállították dűlőiket, hamar elvesztették érdeklődésüket a riojai borok iránt, majd 1892-ben a francia kormány vámot vetett ki a külföldi borokra, így ekkor kezdtek a riojai termelők a spanyol kereslet felé figyelni.

A régió hírnevét a 19. század végén két nagy birtok, a Marqués Riscal és a Marqués Murrieta alapozta meg. Az előbbit 1860-ban, Elciegóban, az utóbbit 1872-ben, Logronótól keletre alapították meg. 1925-ben Rioja lett Spanyolország első eredetmegjelölésű (Denominación de Origen, DO) borvidéke, a következő évben pedig pirályi rendeletet adtak ki a Rioja bormegjelölés Szabályozó Tanácsának létrehozására. A borvidék a fejlődését a polgárháború és a világháború megállította, csak a '70-évek közepén lendült újra fel a borvidék a befektetéseknek és úthálózat kiépítésnek köszönhetően. 

Rioja Spanyolország legrégebbi és leghíresebb borvidékeként 1991-ben elsőként kapta meg a Denominación de Origen Calificada (DOCa) státuszt, amit a legmagasabb minőségi és következetességi követelményeknek megfelelő régióknak tartanak fenn. A legrégebbi pincészetek közül néhány, mint például a López de Heredia és a Marqués de Riscal, még mindig évszázados technikákat alkalmaz, és kiterjedt földalatti pincékkel rendelkeznek. A régió lenyűgöző bormúzeumokkal is büszkélkedhet, mint például a Vivanco Borkultúra Múzeum, amely betekintést nyújt a helyi borkészítés történetébe és művészetébe.

Rioja a különleges vörös és fehér fajták otthona

A Riojában termesztett szőlőfajták java része vörösbor szőlő, közülük a legelterjedett fajta a tempranillo, melynek neve a 'korán érő' jelentésű temprano szóból származik. Ez a vörös szőlőfajta arról is ismert, hogy testes, magas tannin- és savtartalmú borok készülnek belőle. A régióban termesztett egyéb szőlőfajták közé tartozik a garnacha (grenache), a graciano, a mazuelo (carignan) és a viura (macabeo). Néhány riojai bor 100%-ban tempranillo szőlőből készül, de a termelők gyakran házasítják a régió más szőlőfajtáival, főleg a testet, melegséget és piros gyümölcsös jegyeket biztosító garnachával, a bor színét és tanninszerkezetét javító mazuelóval, valamin a savasságot és a virágos aromákat biztosító gracianóval. Manapság az a tendencia, hogy az amerikai tölgyfahordókban töltött időt csökkentik, és fiatal Rioja borokat is forgalomba hoznak, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak tölgyfát.

A Riojában termelt vörösborokat érlelési igényeik alapján osztályozzák:

• Joven: Ezek a borok fiatalosak és frissek, jellemzően nem vagy csak rövid ideig érlelik tölgyfahordóban. Hangsúlyozzák az elsődleges gyümölcsízeket, és a termeléstől számított néhány éven belül fogyaszthatóak.
• Crianza: Legalább két évig érlelődnek, legalább egy évig tölgyfahordóban, a többit pedig palackban. A Crianzák egyensúlyt teremtenek a gyümölcsök és a tölgy hatása között, finom fűszeres és vaníliás jegyeket fejlesztenek ki, miközben megőrzik az élénk savakat és a frissességet.
• Reserva: Legalább három évig érlelik, melyből legalább egy évig tölgyfahordóban, a többit palackban. A Reservák nagyobb mélységet, összetettséget és érlelési potenciált mutatnak, gyakran aszalt gyümölcsök és dohány jegyeit mutatják a kifinomult szerkezet mellett.
• Gran Reserva: A legmagasabb besorolás, amely legalább öt év érlelést igényel, legalább két évet tölgyfahordóban, hármat évet pedig palackban. A Gran Reserva elegáns és összetett, gyakran fűszerek, föld és aszalt gyümölcsök gazdag harmadlagos aromáival. Ezek a borok csak kivételes évjáratokban készülnek, és évtizedekig méltóságteljesen érlelhetők.

Bár Rioja vidéke elsősorban a vörösborairól ismert, kiváló minőségű fehérborokat is készítenek a régióban. Rioja fehérborai a fiatal, ropogós stílusoktól a tölgyfában érlelt változatokig terjednek, amelyek idővel komplexitást és gazdagságot fejlesztenek. A fő fehér szőlőfajta a viura (macabeo), amelyből friss és aromás borok készülnek. Ezen felül más őshonos fehér szőlőfajtákat is termelnek, mint a Malvasía: az ízgazdagságot és virágos jegyeket biztosító malvasia, a bornak testességet kölcsönző garnacha blanca, vagy az élénk savakat produkáló tempranillo blanca, a vörös tempranillo fajta fehér mutációja.

A Rioja borokat szigorú főleg egyedülálló osztályozási rendszerük és egyenletes minőségük miatt tartják nagyra. A tölgyfahordós érlelés, különösen az amerikai és a francia tölgyfa használata jellegzetes vaníliás, fűszeres és pörkölt jegyeket kölcsönöz a boroknak. A legtöbb riojai bor kivételesen jól érlelődik, idővel egyre mélyebbé és árnyaltabbá válik.

Rioja borvidékének Denominación de Origen Calificada (DOCa) besorolása - a spanyol borok legmagasabb minősítési szintje - megköveteli, hogy a borok megfeleljenek a szigorú termelési előírásoknak, beleértve a szőlők beszerzése, a borkészítési technikák és az érlelési folyamatok szigorú ellenőrzését. Ezeknek a szigorú szabályozásoknak köszönhetően Rioja továbbra is a spanyol borok etalonja a nemzetközi színtéren.