Olasz chianti borok Toszkánából
A chianti borok Itália egyik legismertebb és legnépszerűbb vörösborainak számítanak, szorosan kapcsolódva Toszkána festői vidékéhez. A chianti név nem egy konkrét szőlőfajtát jelöl, hanem egy borvidéket és a belőle származó borokat, amelyek hagyományosan több szőlőfajta házasításával készülnek, de legnagyobb arányban mindig a sangiovese szőlőfajta dominál. A sangiovese fajta karaktere jól tükrözi a toszkán táj adottságait: a forró, napos nyarak és a hűvös éjszakák kombinációja különösen előnyös a szőlő éréséhez.
A chianti eredete egészen a középkorig vezethető vissza, amikor a toszkán dombok között már javában folyt a borkészítés. A chianti kifejezés először a 13. században jelent meg, és a 18. század közepén már egy meghatározott borvidékre utalt Toszkánában. A chianti borok híre gyorsan terjedt, és a 19. század végére már a nemzetközi piacokon is ismertté váltak.
Az eredeti chianti borok receptje Bettino Ricasoli, egy toszkán báró nevéhez fűződik, aki a 19. században kidolgozta az ideális házasítás arányait. Az általa megalkotott recept szerint a chianti borok 70-80%-ban sangiovese, 10-15%-ban canaiolo és 5-10%-ban malvasia bianca szőlőfajtákból álltak. Az idők során azonban a chianti készítésének szabályai többször is módosultak, és a mai modern chianti borok már más arányokat is követhetnek.
A chianti borok házasítása hagyományosan magában foglalhat más helyi szőlőfajtákat is, mint a canaiolo, a colorino, valamint fehér szőlőfajtákat, mint a malvasia bianca és a trebbiano. Azonban a modern chianti borokban egyre inkább a sangiovese dominál, sőt, egyes chianti típusok esetében (pl. chianti classico) már csak minimális mennyiségben használnak egyéb fajtákat, vagy teljesen tisztán sangioveséből készülnek.
A chianti borok színe általában közepes intenzitású rubinvörös, de a sangiovese magas savtartalma és erőteljes tanninjai miatt az idővel kissé téglás árnyalatot is felvehet. Illata összetett, gyakran friss cseresznyére, vörös bogyós gyümölcsökre emlékeztet, de a hosszabb érlelésű tételeknél szárított gyümölcsök, fűszerek, dohány jegyei is megjelenhetnek.
Az ízvilág szorosan kapcsolódik az illatjegyekhez, de a chianti boroknál a savak különösen hangsúlyosak. A sangiovese magas savtartalma friss, élénk karaktert ad a bornak, amely jól kiegyensúlyozza a közepesen magas tanninokat. A chianti borok általában közepes testűek, de az érleltebb változatok, különösen a chianti classico és a riserva tételek mélyebb, koncentráltabb ízekkel rendelkeznek.
A chianti borok több különböző stílusban és kategóriában készülnek. A ‘Chianti’ legalapvetőbb változat, amely általában gyümölcsösebb, könnyedebb, frissebb stílusú, fiatalon fogyasztandó borokat takar. Az összetettebb és gyakran hosszabb érlelésű ‘Chianti Classico’ borok a chianti eredeti borvidékéről származnak, és szigorúbb minőségi előírásoknak kell megfelelniük. A ‘Chianti Riserva’ borok legalább két évig érlelődnek és gazdagabb, mélyebb ízvilágot mutatnak, ami a hosszabb hordós érlelésnek köszönhető. Végezetül a magas, prémium minőségi követelményeknek megfelelő ‘Chianti Superiore’ borok következnek, melyek legalább egy évig érlelődnek, s általában kiegyensúlyozottabbak és komplexebbek.
A chianti borok savtartalma és közepesen magas tannintartalma kiválóan alkalmassá teszi őket arra, hogy olyan paradicsomos ételekkel párosítsuk, mint a pizza és a különféle tészták. Nagyszerűen harmonizálnak grillezett húsokkal, vadhúsokkal, és érlelt sajtokkal is.
A chiantik a toszkán borászat legfontosabb és legismertebb termékei, amelyek évszázadok óta tükrözik a régió gazdag borkészítési hagyományait. A fiatal, gyümölcsös boroktól kezdve a komplex, érlelt tételekig a chianti borok sokoldalúságukkal és különféle stílusaikkal széles közönséget szólítanak meg.
